Az elmúlt pár év érdekesen zajlott itthon. A politika ismét csúfos kudarcot vallott. Taglalhatnám, hogy ki, hol hibázott, de annak nincs sok értelme.
A legnagyobb hibát mi magunk követtük el a rendszerváltás után. Az emberek megkapták azt az úgynevezett 'szabadságot', de jobbhíjján csak visszaéltek vele. Ez abban az ídőben még lehet, hogy nagyon pozití dolognak tűnt, de sajnos az a túlzottan fegyelmezetlen, liberális gondolkodás mára termelte ki a gyümölcsét. Ha pontosítani akarunk, akkor úgy 2005-2006 körül kezdtett ez beérni, ahogy 'felnőtt' az első '90 utáni generáció. A 'felnőtt' elég erős kifejezés, de ez inkább azt jelenti, hogy a 12-14 éves gyerekek kikerültek a szülői 'felügyelet' alól. A felügyelet sem nagyon helytálló, mivel ezek a gyerekek valószínűleg nem kapták meg azokat a kellő 'atyai célzatú pofonokat', amikre egyébként szükség lett volna. Ezek a fiatalok inkább a tv műsorokból és az internet szennyéből tanultak. Most, hogy közel járnak a nagykorúsághoz, az érettségit kevesen teszik le, többnyire szakmát tanulnak (azt is inkább kevesebb sikerrel).
Általában bandákba verődve járják az utcákat éjjelente. Diszkóba járnak, vagy hip-hop bulikra, könnyűdrogokat és alkoholt fogyasztanak, és járókelőkbe kötnek bele, vagy esetleg ki is rabolják őket (tévedés ne essék, itt nem csak etnikai kissebbségekről van szó ezek a személyek általában középosztálybeli családból származnak).
Másik veszélyes csoportot képeznek az ún. 'szélső-jobboldali' gyerekek. Legtöbbször magyarnak vallják magukat, de ezzel szembennem magyar 'politikai vezető(t)ket' éltetnek, és különböző a magyarságtól távol álló jelképeket viselnek. Őket minden bizonnyal az elmúlt évek szélsőséges zavargásai befolyásolták. Általában nem jelentenek veszélyt, viszont bizonyos esetekben közülük kerülhetnek ki a legveszélyesebek.
Manapság a hétköznapi utcai támadások legalább 80%-át az etnikai kisebbségek soraiból kikerülő fiatalok számlájára írják, pontos számadatokat az ember hiába keres, de valószínűsíthető, hogy több mint 80%. Ez a mindenkori kormány hibájára vezethető vissza, ami mint egy melegágyat biztosít az effajta családok számára. A legfőbb magyarországi etnikai kisebbség bizonyára mindenki számára ismert, alapvetően három csoportra lehet bontani:
- Az asszimilációra törekvő személyek, akik a művelt magyar köznyelvet beszélik (dialektusoktól függően), adóznak, tisztes munkával keresik jövedelmüket, céljuk, hogy a magyar társadalom (ha nem is megbecsült, de nem gyűlölt) tagjai legyenek - velük nincsen probléma, vagy csak nagyon ritkán.
- Összetartó népes családban élő személyek, családjaikkal mint egy szervezett maffia ként működnek. Vagyonukat általában feketén szerzik. A közemberekre ritkán veszélyesek, de konfliktus esetén nem tartja őket vissza semmi a gyilkosságtól, a rendőrség nem foglalkozik velük, szabályosan fél tőlük.
- A legrosszabb csoport a szegénységben, gettókba tömörülten élő családok. Általában erősen rasszisták, azaz inkább 'magyar-gyűlölők'. Nagyon veszélyesek, bárkit megtámadnak, és kirabolnak életkorra való tekintet nélkül, ilyenkor nincs értelme ellenálni, mert szinte minden esetben szúró vagy egyéb veszélyes fegyverrel vannak felszerelve. A rendőrség ismét csak tehetetlen, őket soha nem ellenőrzik.
A legritkább esetben, de említésre méltó számban történnek támadások punk, vagy szélső-baloldali személyek részéről, de alapvetően az ilyen emberek száma ritka, így a bűncselekmény is ritka.
Az utcai rablás és erőszak ma már mindennapos dolog, csak az a probléma, hogy az elkövetők általában nem is nagykorúak, így ha még el is kapnák őket, a mai magyar törvények semmit nem tudnának kezdeni velük.
